A „jambus” jelentése a magyar nyelvben az a versláb, amely egy rövid (vagy hangsúlytalan) és egy hosszú (vagy hangsúlyos) szótagból áll, sorrendben. Ez a versláb az ógörög és latin költészetben népszerű, de a magyar irodalomban, különösen a klasszikus és romantikus lírában is megtalálható. A jambikus ritmus lüktetése dinamikus és lendületes, ami gyakran érzelmi, drámai vagy természetes beszédritmust kelt.
Példák a jambusra:
- Petőfi Sándor – „Reszket a bokor, mert…”
- Reszket a bokor, mert… – Itt a „reszket a” jambikus ritmusú: rövid-hosszú (vagy hangsúlytalan-hangsúlyos).
- Klasszikus példa angol irodalomból – Shakespeare egyik szonettje:
- „Shall I compare thee to a summer’s day?”
- Ebben a sorban a szavak jambikus metrikával követik egymást: rövid-hosszú.
- „Shall I compare thee to a summer’s day?”
- „Falu végén kurta kocsma” kezdetű népdal:
- „Falu végén kurta kocsma…” – Az első két szó egy jambust alkot.
A jambikus verselés elegáns eszköze a költőknek, hogy természetes, mégis ritmusos hatást érjenek el a verseikben.
