A „konszonáns” zeneelméleti kifejezés, amely harmonikus, kellemes hangzású hangközöket vagy akkordokat jelöl, ellentéte a disszonáns.
konszonáns eredete
A „konszonáns” a latin „consonans” szóból ered, amely „együtt hangzó”-t jelent. A „con-” előtag „együtt”-et, a „sonare” pedig „hangzani”-t jelent.
Szófaj
Főnév.
Szinonimák
Nincs ismert szinonima.
Ellentéte
Nincs ismert ellentéte.
Példamondatok
– A magyar ábécé több mássalhangzót, vagyis konszonánst tartalmaz, mint magánhangzót.
– A konszonáns hangok kiejtése gyakran nehezebb a nyelvtanulók számára.
– A szavak elején álló konszonánsok néha kihívást jelentenek a gyerekeknek a helyes kiejtés elsajátításában.