konszonancia

A konszonancia zenei harmóniát, összhangzást jelent, amikor a hangok együttese kellemes, feszültségmentes érzetet kelt, ellentétben a disszonanciával.

konszonancia eredete

A „konszonancia” a latin „consonantia” szóból ered, ami „együtt hangzást” jelent, a „con-” (együtt) és „sonare” (hangzani) elemekből.

Szófaj

főnév

Szinonimák

Nincs ismert szinonima.

Ellentéte

disszonancia

Példamondatok

– A zeneszerző különös figyelmet fordított arra, hogy a különböző hangszerek között tökéletes konzonancia alakuljon ki.
– A csapaton belüli konzonancia kulcsfontosságú volt a projekt sikeres befejezéséhez.
– Az épület tervezése során a belső terek és a külső homlokzat közötti konzonanciára helyezték a hangsúlyt.