A „disztonál” zenei kifejezés, amely diszharmonikus, feszültséget keltő hangzást vagy hangok közötti összhanghiányt jelöl.
disztonál eredete
A „disztonál” szó a görög „dys” (rossz) és „tonos” (hang) szavakból ered, utalva a kellemetlen vagy hamis hangzásra zenei kontextusban.
Szófaj
főnév
Szinonimák
Nincs ismert szinonima.
Ellentéte
harmonikus, összhangban
Példamondatok
– A zenekar produkciója remek volt, de a fuvola néha disztonált.
– Az új zongora hangolása nem volt tökéletes, így néhány hang disztonált a koncerten.
– A kórus egyik tagja kissé disztonált, ami zavart okozott az előadás során.