Az "akropetális" szó a biológiában és főként a növénytanban használatos, és azt jelenti, hogy valami a növény csúcsához, azaz a növény végpontjához közeledik vagy abban az irányban fejlődik. Az "akro-" előtag a görög "akron" szóból származik, ami csúcsot jelent, míg a "petális" végződés a mozgás vagy irányultság kifejezésére szolgál.
Az akropetális kifejezés gyakran használatos a növények virágzásának vagy levélfejlődésének leírására. Például amikor a növény új leveleket hajt, és azok a hajtás csúcsától a hajtás aljáig rendeződnek, vagyis az újabb levelek mindig a csúcshoz közel jelennek meg, azt mondjuk, hogy akropetális levélrendeződésről van szó. Hasonlóan, ha egy virágzat alulról felfelé nyílik, ezt szintén akropetális virágzásnak hívják.
Példák
- Levélrendeződés: A paradicsom levelei akropetális sorrendben fejlődnek, ahol az új levelek mindig a csúcs közelében jelennek meg.
- Virágzás: A gyertyánfa virágai akropetális módon nyílnak, kezdve az alsó virágoktól a felsők felé haladva.
- Hajtásnövekedés: A fa új hajtásai akropetálisan nőnek, mindig a hajtás végén jelenik meg az új növekedés.
- Szőlő növekedése: A szőlőtőkék új hajtásai szintén akropetálisan fejlődnek, ahol a levelek először a csúcson jelennek meg.
Ez a folyamat segíti a növényt abban, hogy a fejlődés során maximalizálja a napfény és a tápanyagok felvételét, hiszen a friss levelek és virágok mindig a legkedvezőbb helyzetben helyezkednek el.
