A fakír olyan aszkéta, aki a testi-lelki fegyelmezettség révén különleges képességeket, például fájdalomtűrést ér el, gyakran vallási vagy spirituális célokból.
Tartalom
fakír eredete
A „fakír” szó az arab „faqīr” kifejezésből ered, amely „szegényt” jelent, és vallásos aszkétákra utal, akik önmegtartóztatást gyakorolnak.
Szófaj
Főnév.
Szinonimák
Nincs ismert szinonima.
Ellentéte
Nincs ismert ellentéte.
Példamondatok
– A fakír csendesen ült a szöges ágyon, miközben a körülötte lévők ámulattal figyelték.
– A cirkuszi előadás fénypontja a fakír mutatványa volt, amikor tűzön sétált át.
– A fakírok különleges képességeikről ismertek, például arról, hogy képesek órákig egy helyben meditálni.
