A magyar coniunctivus a feltételes, kívánságot vagy lehetőséget kifejező igealakok összessége, amelyek szubjektív szándékot vagy feltételt jelölnek.
coniunctivus eredete
A „coniunctivus” a latin „coniungere” igéből származik, jelentése „összekapcsol”. Nyelvtani mód, amely feltételes, kívánságos vagy lehetőségi helyzeteket fejez ki.
Szófaj
igealak
Szinonimák
Nincs ismert szinonima
Ellentéte
Példamondatok
– A latin nyelvben a coniunctivus gyakran kifejez feltételes vagy kívánságbeli jelentést.
– Amikor a diákok a coniunctivus használatát tanulják, gyakran összetévesztik az indicativusszal.
– Az ókori szövegek fordításakor fontos megérteni a coniunctivus szerepét a mondatok jelentésében.