A diszharmonikus kifejezés a zene vagy egyéb művészetek területén a feszültséget, össze nem illő elemeket vagy kellemetlen hangzást jelöli.
Tartalom
diszharmonikus eredete
A „diszharmonikus” a görög „dys-” (rossz) és „harmonia” (összhang) szavakból ered, jelentése: nem összhangban lévő, ellentétes vagy rendezetlen.
Szófaj
melléknév
Szinonimák
Nincs ismert szinonima.
Ellentéte
Harmonikus, összhangban.
Példamondatok
– A zenekar előadásában a különböző hangszerek diszharmonikus összhangja zavarta a közönséget.
– Az új épület modern, ám diszharmonikus stílusa nem illeszkedik a történelmi városképbe.
– A vita során a résztvevők diszharmonikus kommunikációja megakadályozta a konstruktív megoldást.