A „disszolút” szó erkölcstelen, kicsapongó, vagy felelőtlen életmódot, viselkedést jelöl, gyakran szabályokat és normákat figyelmen kívül hagyva.
disszolut eredete
A „disszolut” szó a latin „dissolutus” szóból származik, amely a „dissolvere” (feloldani) igéből ered, és erkölcsileg lazának, fegyelmezetlennek jelöl.
Szófaj
melléknév
Szinonimák
Kicsapongó, erkölcstelen, romlott, erkölcstelen életű
Ellentéte
erkölcsös, mértékletes
Példamondatok
– A disszolút életmódja miatt gyakran került bajba, és a barátai is elfordultak tőle.
– Az író legújabb regényében egy disszolút főhős kalandjait követhetjük nyomon, aki nem találja helyét a társadalomban.
– A disszolút viselkedése ellenére a családja mindig támogatta, remélve, hogy egyszer megváltozik.