A "jiddis" szó a magyar nyelvben a zsidó népcsoportok által használt jiddis nyelvre utal. A jiddis nyelv a középkori német nyelvjárásokból fejlődött ki zsidó közösségek körében, főleg Közép- és Kelet-Európában. A nyelv írása a héber ábécét használja, de nagyrészt germán nyelvekből és más nyelvekből vett szavakat tartalmaz. A jiddis nyelv a 19. és a 20. század fordulóján élte virágkorát, és ma is létezik, főként az ultraortodox zsidó közösségek között.
Példák a jiddis szavakra és kifejezésekre:
- Mazel tov! – Gratulálok!
- Schlep – Valaminek nehézkes cipelése.
- Kibitz – Belebeszélni más dolgába, különösen megfigyelőként tanácsot adni.
- Chutzpah – Vakmerőség vagy bátorság.
- Kvetch – Folyamatos panaszkodás vagy siránkozás.
- Meshugge – Őrült vagy bolondos.
- Tchotchke – Apró, díszes tárgy vagy csecsebecse.
- Schmaltz – Túlzott érzelgősség vagy szentimentalizmus.
A jiddis nyelv kifejezései és szavai beépültek a mindennapi angol és magyar szlengbe is, kifejezve a nyelv és a kultúra tartós hatását.
