A magyar „bárd” szó egy költőt vagy dalnokot jelöl, aki verseit, énekeit előadva őrzi és közvetíti a kultúra hagyományait és történeteit.
Tartalom
bárd eredete
A „bárd” szó a magyarban valószínűleg szláv eredetű, és fejszét jelent. Az eszköz neve a középkorban terjedt el a magyar nyelvben.
Szófaj
Főnév.
Szinonimák
fejsze, balta
Ellentéte
Nincs ismert ellentéte.
Példamondatok
– A középkori bárd meséivel szórakoztatta a király udvarát.
– A hentes ügyesen forgatta a bárdot, miközben előkészítette a húst.
– A bárd éneke mély érzelmeket ébresztett a hallgatóságban.
